jump to content jump to mainnav

6. Tény: A szubszaharai mezőgazdaság termelékenysége (hektáronkénti hozam) nagyjából az európai termelékenység 50%-nak felel meg. A szubszaharai országok termelékenysége közötti különbségek pedig még nagyobbak.

Ennek a ténynek a további bemutatására összehasonlítottunk öt országot Afrika szubszaharai részéből és az Európai Unióból („legjobb 5”), melyek 2007-ben magas (hektáronkénti hozamban kifejezett) termelékenységi szinttel rendelkeztek. A lehetőleg érdemi összehasonlítás érdekében, a kukorica – melyet mindkét kontinensen termesztenek – valamint a manióka és a burgonya került kiválasztásra. Utóbbi azért a vizsgálandó termények közé, mert mindkét kontinensen azonos minőséget képvisel és alapvető élelmiszernek számít.

A „legjobb 5” európai ország 9.5 tonnás hektáronkénti kukorica hozammal rendelkezik, mely szám a duplája a szubszaharai hozamnak. Az egyes földrészek legmagasabb termelési szintjével rendelkező országainak további összehasonlítása hasonló eredményeket mutat. A belga kukorica termés a mauritiusit (7,7 tonna hektáronként) 35%-al haladja meg.

 

A „legjobb 5” kukorica termelő ország Afrika szubszaharai részén és Európában (2007)

Szubszaharai Afrika Európa
ország                      hozam (kg/ha) ország hozam (kg/ha)
Mauritius 7667 Belgium 10335
Réunion 7000 Spanyolország 10005
Dél-Afrika               2876 Olaszország      9144
Etiópia                     2725 Ausztria            9105
Bissau-Guinea         2370 Németország    9085

Forrás: www.gapminder.org (Gapminder Agriculture)

 

A „legrosszabb 5” kukorica termelő ország Afrika szubszaharai részén és Európában (2007)

Szubszaharai Afrika Európa
ország      hozam (kg/ha) ország  hozam (kg/ha)
Eritrea 159 Bulgária 1459
Botswana 214 Románia 1740
Szomália 421 Szlovákia        4275
Lesotho 425 Litvánia          4815
Angola 511 Portugália 5540

Forrás: www.gapminder.org (Gapminder Agriculture)

A manióka és a burgonya esetében az eredmények hasonlóak. A manióka termelékenységi szintje, egy átlagos európai burgonya termésnek csak a 42%-át teszi ki (42.5 tonna hektáronként). Hasonló eredményeket kapunk ha mindkét kontinens, legmagasabb termelékenységi szinttel rendelkező országát hasonlítjuk össze. A holland burgonya hozam nagyjából 37%-al magasabb, mint a nigériai manióka hozam (21.8 tonna hektáronként).

 

A „legjobb 5” manióka termelő szubszaharai állam és a „legjobb 5” európai burgonya termelő állam (2007)

Szubszaharai Afrika Európa
ország     manióka hozam (kg/ha) ország     burgonya hozam (kg/ha)
Niger 21818 Hollandia  44721
Réunion 20000 Franciaország 43248
Malawi 16539 Belgium 42253
Mali 16400 Németország 42000
Mauritius 15000 Egyesült Királyság 40540

Forrás: www.gapminder.org (Gapminder Agriculture)

 

A „legrosszabb 5” manióka termelő szubszaharai állam és a „legjobb 5” európai burgonya termelő állam (2007)

Szubszaharai Afrika Európa
ország        manióka hozam (kg/ha) ország        burgonya hozam (kg/ha)
Szudán 1667 Litvánia 10911
Burkina Faso 2000 Románia 12370
Gambia 3000 Bulgária 12956
Közép-afrikai Köztársaság 3005 Portugália 15432
Zimbabwe 4315 Lettország 15891

Forrás: www.gapminder.org (Gapminder Agriculture)

 

A termelékenységi szintek között lévő különbség tovább nő mikor a „legfejlettebb 5” és a „legrosszabb 5” szubszaharai országot hasonlítjuk össze egymással – egyes országok termelékenységi szintje akár 3-15-ször is meghaladhatja egy másikét. Az EU tagállamok esetében végzett hasonló felmérés szerint, „legrosszabb 5” állam termelékenységét – a paradicsomtól eltekintve – csak háromszorosan haladja meg a „legjobb 5” termelékenysége. A felméréshez, minden kontinens, mennyiségileg 10 legfontosabb mezőgazdasági termékét vették figyelembe. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a termelékenység magasabb és kiegyensúlyozottabb az európai országok esetében.

 

Öntözés, tökéletesített gabonafajták és műtrágya felhasználás

A fejlődő országokban – melyeket mostantól a Világ többségének is hívhatunk – az édesvíz 85%-át a mezőgazdaságban használjak fel. Ennek eredményeként rohamosan csökkenek az ivóvíz készletek Ázsiában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Afrika szubszaharai részén és Latin-Amerikában még mindig nagy, érintetlen vízkészletek állnak rendelkezésre. Mit több, 2002-ben a szubszaharai területek mindössze 4%-a állt öntözés alatt (WB 2008: 9, 51-53, 64-65 und 182ff).


Forrás: World Development Report 2008: 52

 

1980 és 2000 között, elsősorban Dél- és Kelet-Ázsiában, jelentős mértékben növekedett a javított minőségű vetőmagvak használata. Afrika szubszaharai részén a összes megművelhető területeknek csak a 24%-án alkalmaztak javított minőségű vetőmagvakat – pontosan fele annyi, mint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában (WB 2008: 51-53).

Forrás : World Development Report 2008: 52

 

A műtrágya rendszertelen és nem megfelelő használata egy másik fontos ok, amiért a szubszaharai termelékenységi szint nem képes növekedésnek indulni. 2002-ben a műtrágya használata ebben a régióban 6-szor kisebb volt, mint Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A magas szállítási díjak és nem versenyképes piacok (pl. az oligopóliumok és monopóliumok piaci ereje) miatt költséges műtrágya, valamint az alacsony szintű interregionális kereskedelem csak néhány magyarázat erre a problémára (WB 2008: 52F).

Forrás: World Development Report 2008: 52

 

Forrás: World Bank (2008): World Development Report 2008: 9, 51-53, 64-65 und 182ff

Hozzáfűzés: World Development Report 2008: az 52. oldalon található ábrák az alábbi könyvből származnak: Evenson, Robert E., and Douglas Gollin. 2003. “Assessing the Impact of the Green Revolution, 1960 to 2000.” Science 300(5620):758–62 and FAO 2006a: “FAOSTAT“. ”. Rome, Food and Agricultural Organization.